Az utazásnak egy nyugisabb, lassabb periódusába léptünk két nap erejéig. Nem tetszenek a hatalmas, nyüzsgő zajos városok, ahol általában azzal megy el az idő, hogy mikrobuszban és dugóban ülünk. Más közlekedési eszköz ugyanis nincs, csak az átláthatatlan kisbuszvonalak tömege, ettől az egész város zeng a dudaszótól és büdös a kipufogógáztó. Ez Santa Cruzban sincs másképp, de szerencsére 3 órányi csodaszép autóútra van egy kis paradicsom, Samaipata, a nyugalom szigete 🙂 A backpackerek mekkájaként is emlegetett kisváros az Amboró Nemzeti park mellett fekszik, nagyon sok laza utazó lepi el egész évben – a raszták aránya a népességben megközelíti egy jamaicai faluét :). Copacabana a Titicaca partján is hasonló neohippi-tanya volt, úgy tűnik Bolívia gyűjtőhelye ezeknek, az érthető, hogy a csodaszép természet miatt, de pl. azért mert olcsó- nem hiszem. Bolívia alig olcsóbb mint Magyarország, és vannak olyan kellemetlen pofátlanságok, mint a turistáktól indokolatlanul beszedett “falu belépő”. A Titicaca Nap-szigetén csak azért mert hosszában átgyalogoltunk, három különböző falunak kellett belépőt fizetni csak azért, hogy 3 perc alatt átgyalogoljunk rajtuk. Ezeknek egy részét kisebb kerülőkkel “alternatív hegymászással” ki tudjuk küszöbölni, nem úgy mint a Bolívia egyik highlightjának tartott Tiwanaku belépőt. Annyira diszkriminatív mikor ki van írva fehéren-feketén, hogy bolíviai tanulóknak 5 buznyák a belépő, idegeneknek meg 100… Tiwanaku pre-Inka várost már belepte a homok, és az UNESCO nem engedi rendesen feltárni-újjáépíteni, mert akkor már nem lesz az igazi. Így pár szétdobált faragott követ ehet megnézni amelyek között sajnos sok a hamisítvány, senki nem tudja már megmondani melyik a 1500 éves kultúra nyoma, és melyik került ki Pedró papa sufnijából a múlt héten.

 

Az inkák előtt, i.sz. 300-400 körül virágzott Tiwanaku városát a félig föld alatti templommal (balra) és a hatalmas monolitból faragott Napkapuval (jobbra)

Visszatérve a nyugalom szigetére, Samaipatából fedeztük fel kegy kedves német pár társaságában az Amboró nemzeti parkot. Hatalmas páfrányfák nőnek itt, tisztára mintha a triászban vagy a jurában lettünk volna, minden sarkon vártam, hogy előugorjon egy T-Rex. Igazából ez még nem trópusi esőerdő, hanem hegyvidéki köderdő, de amikor sétáltunk benne épp ugyanolyan csöpögő-párás, és hihetetlenül zöld, sokszintű vad és élettől burjánzó volt mint egy esőerdő.

 

Sajnos sok állatot nem láttunk, mert esős volt és rövid az ottlét, ezért meglátogattuk a közeli állat-menedékkertet. Itt olyannyira jó, szabad körülmények között élnek a félszárnyú-félszemű, de többségében látszatra teljesen egészséges állatok, hogy szinte nem ért meglepetésként mikor egyszer csak Stas nyakában landolt egy méretes majom. Ez egy szemlátomást depressziós majmóca volt, aki hol Stas nyakát, hol magát ölelve, hüvelykujját szopogatva olyan búbánatos szemekkel nézett, hogy majd elsírtam magam. Én egy kisméretű vadmalaccal kerültem közelebbi kapcsolatba – bárcsak a mieink helyett ilyenek laknának az erdőben- vidámabb lenne az erdőfelmérés ha malacnyakvakargatással telne az ebédszünet.

Samaipata környékén meg lehet nézni -nyilván belépő ellenében- néhány pofás vízesést, ahol együtt lehet pancsikolni a helyiekkel (én nem tettem mert nincs annyira meleg…).Ezen kívül Cochabamba környékén használtuk eddig a fürdőruhát, ahol a szállás nélkül voltunk, ezért szükségét éreztük a helyi termálfürdő felkeresését tisztálkodás céljából. Az 5 m átmérőjű medencében vagy 20 db helyivel eltöltött órácska alatt tisztábbak nem létünk, azonban megismerkedtünk a helyiek fürdőruhahasználati szokásaival, vagyis ennek nemlétével. A nők-lányok utcai ruhában – hosszú vagy rövidujjú pólóban, és legalább combközépig érő sortban fürödnek, ezt csak az után realizáltam miután NAGYON furán néztek a bikinivel fedetlen részeimre…A Santa cruzi vendéglátónk szerint semmi mélyen gyökerező filozófiai vagy egyéb oka nincsen ennek a jelenségnek, csak az, hogy szégyellik a testüket 🙁

A következő állomás Sucre lesz, Bolívia hivatalos fővárosa alig várjuk!

Share this:

No responses yet

Hozzászólás

Feliratkozás

Iratkozz fel emaileddel és kapj értesítést minden új sztoriról!