Santa Cruz és Cochabamba – két középbolíviai város

La Pazból éjszakai busszal Cochabamba városába utaztunk, az örök tavasz városába, avagy oda, ahol akkora krisztus szobor áll mint Rio de Janeiroban. Itt csak egy napot töltöttünk el szállás nélkül, ezért szükségét éreztük a helyi termálfürdő felkeresését tisztálkodás céljából, és amúgy is valentin nap volt ezért miért ne fürödjünk meg egyszer rendesen… Az 5 m átmérőjű medencében vagy 20 db helyivel eltöltött órácska alatt tisztábbak nem létünk, azonban megismerkedtünk a helyiek fürdőruhahasználati szokásaival, vagyis ennek nemlétével. A nők-lányok utcai ruhában – hosszú vagy rövidujjú pólóban, és legalább combközépig érő sortban fürödnek, ezt csak az után realizáltam miután NAGYON furán néztek a bikinivel fedetlen részeimre…A Santa cruzi vendéglátónk szerint semmi mélyen gyökerező filozófiai vagy egyéb oka nincsen ennek a jelenségnek, csak az, hogy szégyellik a testüket.

A bolíviai Cochabamba Krisztus szobra ahová nem sikerült feljutni mert nem működött a felvonó (jójó, de a nagy hátizsákokkal a hátunkon voltunk…) ezért inkább elmentünk egy termál forráshoz

Most Santa Cruzban vagyunk, Bolívia leggyorsabban fejlődő nagyvárosában, a trópusokon. Egy fiú befogadott minket a couchsurfingen, ami tok jó mert előtte két éjszakát zsinórban buszon töltöttünk, úgyhogy jó volt végre otthonra lelni, nem egy újabb üres koszos hostelbe. Az elég fura családjával él, van két kisgyerek akikkel folyton kiabálnak 🙁 a srác nagyon jó fej, tegnap megkóstoltatott velünk egy üveg bolíviai “jägermaistert” meg egy másik üveg valamit úgyhogy a délelőttöt agyban toltjuk 😀 Egy csomó mindent megtudtunk tőle Bolíviáról, elküldött minket kajálni egy tök jó helyre, így kiderült, hogy nem csak csirkét esznek rizzsel. A Dél-amerikai kulináriáról mindig az a vicc jut eszembe, hogy

“-anya mi lesz ebédre?

-szar rizzsel.

-jaj ne, már megint rizs?!”

Azt továbbra is fenntartom, hogy Dél-Amerika leges legveszélyesebb helyei a gyalogátkelők. Ha nem rohansz simán ágazol a fejeden egy mikrobusz, mert erősebb…

 

 

Van itt egy csodálatos botanikuskert kajmánokkal, nagy teknősökkel, kapibarákkal és lajhárokkal, meg egy szúnyogokkal szörnyen túltelített esőerdő maradvánnyal, amiből úgy rohantunk ki, hogy a szúnyogfelhő árnyékként követett minket….Várjuk a dengue láz vagy a malária első tüneteit 😉 puszi

Share this:

No responses yet

Hozzászólás

Feliratkozás

Iratkozz fel emaileddel és kapj értesítést minden új sztoriról!