Paracasból Limába mentünk, oda, ahol januárban elkezdtük az utazást, és ahol 4 napot töltöttünk többnyire nagykövetségbe taxizásokkal (vízumszerzés céljából). A hatalmas, zsúfolt és koszos város egyáltalán nem tetszett, ezért tartottam tőle, hogy még egy napot ott kell létezni, de ezúttal nem volt olyan vészes, talán mert nem volt már „kulturális sokkom” sem pedig hősokkom úgy, mint januárban… na, és ezúttal vajon mi volt a program? Ellátogattunk a svéd nagykövetségre, meg a szemközti finnbe is ráadásként, mert ott még úgy sem jártunk… (Mivel D-Amerikából kb közvetlenül Svédországba költözünk, Stasnak elkélne már egy jóféle vízum) Na jó, ezen kívül kipróbáltuk a metropolitanot ami egy zárt pályás busz-metró, és megnéztünk egy jó nagy szökőkutas parkot, ami tényleg jópofa, mert a szivárvány minden színében csillogó-villogó szökőkutakban a helyiek olyan gyermeki önfeledtséggel pancsikoltak, mintha először látnának vizet életükben. Tekintve, hogy Lima Kairó után a legszárazabb főváros, nem is olyan meglepő ez a viselkedés, ám annál elszomorítóbb a vízpazarlás.

Beküldjem a Főgáznak logó gyanánt?

Lima fullasztó párás hőségét lecseréltük a magashegységi esős hidegre: feltekeregtünk 3100 m-re Huarazba, ahonnan látjuk a fehér kordillerákat, azon belül Peru legmagasabb csúcsát (6787 m asszem). Innen szuper többnapos túrák indulnak fel a hegyekbe, szikla és jégfalmászással, tengerszem melletti sátrazással, de ezek nagy része az esős évszak miatt nem indul…Az esős évszak itt nagyon komolyan veszi a munkáját, minden áldott nap zuhog az eső délután háromtól. Last minute módon befogadott minket egy srác, még hajnali 6-kor a buszhoz is kijött elénk – na ez az igazi couchsurfinges vendégszeretet, még saját szobánk is van :). A többnapos túrák helyett választottunk egy igen aktív egynaposat a Laguna 69 nevű hihetetlen kék színű gleccsertóhoz. Két napot pedig önállóan helyi kisbuszokkal elérhető romokhoz kirándultunk, úgyhogy Huarazból 3 irányba sikerült elkirándulni a hegyekbe. A Laguna 69 4800 m-en fekszik, úgyhogy a hegyibetegségből már másodszor kaptunk Peruban. A Cusco melletti szivárványhegyhez hasonlóan itt is hajnali fél 5-ös keléssel, majd 6 órás erőltetett hegymenettel kellett felküzdenünk magunkat a tóhoz. Eléggé szenvedtünk, de az út csodaszép tehenes hegyi réteken, majd meredek gerincen át, ezerrel csobogó kristályvizű patakok és vízesések mellett többnyire napsütésben telt, a visszaút meg a pontosan érkező esőnek köszönhetően átázósan. Hiába az esőnadrág meg kabát, ha esőben kell 2 órát gyalogolni, átázik minden… Plusz eléggé fájt a fejem a oxigénhiánytól, úgyhogy a szétázott murvás szerpentinen lavírozó buszukban hazafelé nem csak a „bármelyik percben lezuhanhatunk” érzés miatt voltam rosszul.

A gyönyörű Kordillerák völgyei vízesésekkel, leírhatatlan színű tavakkal és gleccserekkel. Elképesztő élmény volt itt túrázni!

A kimerültség még másnap egy rendes alvás után is kitartott, úgyhogy laza napot tartottunk és csak a 75 km-re levő pre-inka romokhoz mentünk el. Érdekesek ez a latino közlekedés, hiába mondja a kisbusz, azaz collectivo vezetője, hogy máris indulunk amint lesz 8 utas, ez pontosan azt jelenti, hogy addig várunk amíg 10 nem lesz (egy óra) majd elkezdünk körözni a városban amíg beszerzünk még egy-két álló utast, meg egyet a csomagtartóba meg a sebváltóra. Másfél órával a várt indulás után már úgy köröztünk, hogy minden utas kiabálta az ablakon át az úticélt, hátha valamelyik járókelőnek pont arra támad kedve menni, majd amikor mindenkinek elege lett „VAMOS!” azaz menjünk felkiáltással a sofőrt lincshangulatban végre indulásra bírtuk…

Huaraz főtere, a jól megszokott és imádott mikrobuszos kanyargás, a sámli az ülések között hatalmas (50% descuento erre a helyre) a hangulathoz kapcsoljátok be ezt – a kedvenc utazós számunk!!

A Chavín kultúra i.e. 800- körüli romjai egészen érdekesek, megmaradt egy föld alatti kőlabirintushoz hasonló járatrendszer fülkékkel, kis csatornákkal a víznek, és tökéletes szellőzőrendszerrel. Az archeológusok szerint spirituális ceremóniáknak adott helyet a templomnak nevezett épületegyüttes, azt már megszokhattuk, hogy aminek nem tudják a funkcióját az mindig vallási ceremónia helye…Van egy elmélet, hogy a sötét járatokban agymosással foglalkoztak (?!), ugyanis a csatornák úgy voltak kialakítva, hogy a víz csobogása, plusz az egész akusztikája – ha játszottak valami hangszeren – elég mélyen hatott az elmére, plusz találtak hallucinogén növénymaradványokat is a helyen.

Chavín de Huantar romjai – egy i.e. 1000 körül Peru nagy részén elterülő birodalom vallási központja két templommal és ijesztő jaguárfejjel 

Szóval nagyon jó hely ez a Huaraz, a fehér és fekete Kordillerák között fekvő rész, és nem csak túrázni szép itt, hanem romokat nézni is. Ennek ellenére jó érzés megint melegebb helyen lenni, egy éjszakai busszal legurultunk az óceánhoz, most Trujillo városában vagyunk, és Stas ígérete szerint az utolsó romlátogatás lesz, utána megyünk a köderdőbe és Ecuadorba.

 

Share this:

No responses yet

Hozzászólás

Feliratkozás

Iratkozz fel emaileddel és kapj értesítést minden új sztoriról!