Igen, megjártuk, de igaz, erősebb volt mint mi. Vagy csupán a végzet ért minket utol az utolsó hétre, miszerint valami rossznak csak történnie kell a majdnem 3 hónapos kaland alatt. Először a fényképezőgépünk betegeskedett a magas páratartalomtól és esőktől amit a szinte direkt szivacs szerűen víztartóra tervezett tárzsákjában kapott. Ezután én robbantam le két napi dzsungelkaja után olyannyira, hogy fel kellett keresni a falu orvosát. Az idegenvezetőnk nagy csokornyi citromfű illatú levelekkel való legyező-gyógyítása nem űzte ki belőlem a rossz szellemet, pedig kétszer is kaptam az efféle ártáslevételől. Miután a diagnózis számunkra érthetetlen dzsungeldialektusú spanyol kontextusában elhangzott a “malária” és a “dengue-láz” szavak, a helyi doki farpofánként adott lónyugtató méretű injekciója hamar helyretett. Így végül a tervek szerint hagytuk el az esőerdőt 21 óra buszozással a tengerpartért, ahol most csücsülünk (vagy lógunk a függőágyban) zuhogó esőben 😀

Az élményből nem sokat vettek el az említettek, csak jó képekből van kevesebb. Röviden, egy tó mellett voltunk amit Limóncochanak hívnak, és a hasonló nevű védett terület veszi körbe. Motorkenuval körbe hajókáztunk, és összesen 34 vízimadár fajt láttunk. A tóban él két kajmánfaj, ezeket egy éjszakai akció keretében hajkurásztuk, soksok sikerrel. Szárazföldi túrákat is tettünk ahol a csak spanyolul beszélő vezetőnk marhasok növényt megmutogatott, amiket szorgosan fel is írtam, meg elmondta a gyógyhatásukat is (már egész lazán megértünk mindent spanyolul, és odaillően reagálunk is :D) Találkoztunk igazi boával és 6m átmérőjű óriásfákkal!

 

A területen 4 féle majom lakik, ezek minden sarkon randalíroznak a fákon 🙂 nagyon jó kajákat ettünk, mikor tájékoztattam a vezetőnket arról, hogy egész eddig semelyik országban nem ettünk ilyen jót mint nála, a következő étkezés után lázas lettem és hánytam… A tóban négy féle piranha lakik, nyers hússal pecáztunk rájuk, és vacsira megettük őket, a fogsorukat viszem haza emlékbe 🙂

A tavon egy jó trópusi záport is átvészeltünk, pont olyan volt, mintha a csapot nyitnák meg maximumra… De beszéljenek inkább a képek:

Immár a tengerparton a hányós betegségből gyógyultan ám rendesen lesoványodva, a kontinens legízlésesebb képével a kunyhónkban. Sosem éreztem magam még olyan könnyednek mint ott, gyakrabban kéne napokig koplalnom, jobban úsznék a víz tetején is 🙂

2017 Április 8.

Share this:

No responses yet

Hozzászólás

Feliratkozás

Iratkozz fel emaileddel és kapj értesítést minden új sztoriról!